A bevándorlókról és magáról a bevándorlásról.

Ma a gondolataim a bevándorláson és az ezzel kapcsolatos dolgokon járt. Először is mi az a bevándorlás? A bevándorló egy országba letelepülő személy vagy közösség, akik azelőtt máshol éltek. Tehát a bevándorlás az a jelenség, amikor egy adott országból, tájról az emberek áttelepülnek egy számukra idegen, ismeretlen helyre. Ez történik jelenleg is kis hazánkban.

Magyarország jelenleg is rengeteg menekültet fogad be. Természetesen, mint minden alapvető kérdés, ez is felborzolja a kedélyeket, hiszen miért ne? A társadalmat ez a kérdés három felé osztja. De mi is itt a kérdés? Az egyik kérdés, hogy egyáltalán befogadjuk e őket? A Másik, hogy mit fognak itt csinálni? Mint említettem, megosztja a társadalmat. Az egyik részének semmi baja ezzel a jelenséggel, ezekkel az emberekkel. A másik része kifejezetten nemtetszését mutatja ki ezzel kapcsolatban. És a harmadik csoport, azok akik nem nyilvánítanak véleményt, ezáltal tartózkodnak.

A tartózkodókat nem értem. Nem értem miért nem fogalmazzák meg a bennük lévő gondolatokat, érzelmeket. Vajon az élet minden területén is tartózkodnak? Az embereknek igenis véleményt kell alkotniuk.

A fent említett csoportok egyike a bevándorlást, a menekültek befogadását ellenzők. Nem értem. Ezek az emberek azért jöttek ide, mert a saját otthonukban nincsenek biztonságban, az életük veszélyben van. Nincs megnyugvást, békességet, biztonságot adó otthonuk. Saját otthonukat kellet elhagyniuk, majd egy idegen és ismeretlen országba távozniuk, nincstelenül. Szerencsére mi nem vagyunk ilyen helyzetben, de jó lenne tudni, hogy ilyen esetben lenne hova mennem, lennének emberek akik befogadnak. Ezek az emberek nem önszántukból, dalolva jöttek ide, hogy kifosszák az országunkat és lakóit. Ne adja az élet, hogy azok az emberek akik eme csoport nézeteit vallják egyszer ugyanebben a cipőben járjanak. Hiszem a nevében is benne van: MENEKÜLT. 

Harmadik csoport a szívemhez igazán közel áll. Azok akik támogatják, segítik ezeket az embereket. Nem gondolják úgy, hogy a munkánkat akarják elvenni. Sikerült az felfogniuk, hogy ezen emberek menekültek, nem volt más választásuk. Élet vagy halál.

Erre a legkülönösebb választ a magyar kormány adta. Be is fogadjuk őket, meg nem is. Hiszen itt maradhatnak egy darabig, de közben folyamatosan éreztetjük velük, hogy nem szívesen látott vendégek. 

A kormány a magyarok megnyugtatására plakátkampányt szervezett. Ilyen és hasonló sértések szerepelnek a plakátokon: "HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM VEHETED EL A MAGYAROK MUNKÁJÁT" Először nem is hittem a szememnek..ez lehetetlen. De sajnos ez a szégyentelenség igaz. Nem tudom mi a megdöbbentőbb, az hogy ilyet le mernek írni, vagy az, hogy olyan nyelven íródott ez a szemét, amit pont a célközönség nem ért. Tehát kérdem én: hogy lehet, hogy külföldi menekülteknek címzett "beszólásokat" nem világnyelven, vagy a saját nyelvükön írják, hanem magyarul? Persze értem én, hogy ez inkább a magyar elégedetlenkedőknek szól, de mégis mélységesen felháborító ez az ügy. 

Ha hozzám szólnak, szeretném érteni azt amit mondanak,ha nem értem, az olyan mintha hozzám se szólnának. Alapvető emberi jog az anyanyelv. Mégis akkor miért idegen nyelven szólnak hozzájuk? Ez olyan magas szintű megaláztatás, amit nem szívesen élne át senki. Ennyi erővel a hátukra is ragaszthatnánk, hiszen úgysem értik.

Azonban, egy interjú során, lefordították ezeket a plakát feliratokat a menekülteknek. Én szégyelltem magam az ország helyett. Nagyon meglepődtek ezen. Amikor megtudták mit jelent a plakátokon a szöveg, nem értették, miért fogadják őket így, miért bélyegzik meg őket. A kérdés jogos: miért? 

Pánikra semmi ok, hiszen a plakátokat olvasván rájöttek, milyen nép is a magyar. Régi dicső fényének, már csak az árnyékában bujkál. Értelmetlen, buta, rosszindulatú. Több menekült is kijelentette, Ő nem szeretne itt maradni csak ameddig muszáj. A nem veheted el a magyarok munkáját című plakátra egy férfi ezt felelte: Én nem akarom elvenni a magyarok munkáját. Én azért jöttem ide, mert a saját hazámban már életveszélyessé vált a helyzet. Tudom, hogy mindent elvesztettem, a hazámban jól kerestem, annyit amennyit Magyarországon nem tudnék megkeresni. 

De ha belegondolunk, mit tenne az akinek, minden nap a haláltól kellene tartania? Elmenne máshova..akárhova, hogy a saját és családja életét megmentse. Alapvető emberi ösztön. Rengetek menekült vár még arra, hogy befogadják, azonban sok ország nem akarja befogadni ezeket a szerencsétlen, éhező, nyomorgó embereket. Csak labdáznak szegény szerencsétlenekkel. Több százan halnak meg naponta, akik a tengeren átkelve, nyomorogva hajókon érkeznek a segítség felé. Mégis a hajón halnak meg, mert nem engedik, hogy kikössön a hajó. Mert az emberek nem szeretnék őket befogadni. 

Talán ezeknek az embereknek el kellene gondolkodni azon, hogy mi lenne ha Ők lennének azon a hajón? Ha Ők lennének azok a nyomorgó, éhező, rémült, szerencsétlen emberek? Ha ezen múlna az életük? Nem igaz, hogy az emberekben nincs ennyi emberség. 

Végezetül még egy érdekesség: Egy menekült bement egy magyar kávézóba, ahol kávézni szeretett volna. Volt ugyan pénze, kifizette volna a kávét, csakhogy nem szolgálták ki. Azt válaszolták neki, hogy nincs kávé és hagyja el az üzletet. Körülötte az üzletben, a magyarok kávéztak, csak őt nem szolgálták ki. Mintha Amerikában lennék, a gyarmatosítás idején. Talán az afro-amerikaiakkal bánhattak így. Ez a magyar társadalom, a magyar nép 2015-ben! Azt hittem ennél lejjebb már nincs..de mindig megdöbbentenek.

 

Megosztás a facebookon